2012. március 26., hétfő

Michel Telo - Ai Se Eu Te Pego

Nossa, nossa
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Delícia, delícia
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Sábado na balada
A galera começou a dançar
E passou a menina mais linda
Tomei coragem e comecei a falar

Nossa, nossa
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Delícia, delícia
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Sábado na balada
A galera começou a dançar
E passou a menina mais linda
Tomei coragem e comecei a falar

Nossa, nossa
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Delícia, delícia
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Nossa, nossa
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

Delícia, delícia
Assim você me mata
Ai se eu te pego
Ai ai se eu te pego

2012. március 8., csütörtök

a card game

a többféle kártyajáték közül egy bonyolultabbat sikerült megjegyeznem.
a lényeg hogy az egész paklit kipakoljuk egy körbe az asztal közepére, és sorban kell húzni mindenkinek, és a kártyát a kör közepére tenni.
minden kártyának más a jelentése, ez a játék lényege.
A - waterfall. mindenki elkezd inni, és aki a kártyát húzta az hagyhatja legelőször abba, és a következő csak utána, és így tovább.
2 - is for you, megmondhatod, hogy kinek kell innia.
3 - is for me, nekem kell innom.
4 -is for whore, a lányoknak kell inni.
5 - is movement, vagyis aki húzta mutat valamit, és a következőnek mutatnia kell ugyanazt, meg még valamit, a harmadiknak azt, amit az húzó mutatott, meg a következő, plusz még valamit, és így tovább. aki elrontja, az iszik.
6 - is for dicks, a fiúk isznak.
7 - is the buzz, ami a 7-es játék, a húzó elkezd számolni, és ha olyan számhoz ér valaki, ami osztható 7-tel, vagy szerepel benne a 7-es, akkor azt kell mondani, hogy buzz, és a másik irányba kell folytatni a számolást. aki elrontja, iszik.
8 - is the mate, választhatsz egy társat, ami különösebben nem jó meg nem rossz, csak annyi, hogy ha te is iszol, akkor ő is iszik.
9 - is the finger, a lényege, hogy akinél 9-es lap van, az ha ráteszi az ujját az asztalra, akkor mindenkinek rá kell tenni, és aki utoljára veszi ezt észre, és utoljára rakja az ujját az asztalra, az iszik.
10 - is the best, ha valaki iszik, akkor neked is innod kell. haha.
J - is the bang, vagy valami hasonló, rá kell csapnod a homlokodra, és aki utoljára csap a homlokára,az iszik. ha van már mate-d, akkor természetesen neki is inni kell.
Q - is the queen, ha nálad van ez a lap, akkor nem kérdezhetnek tőled semmit. ha valaki mégis kérdez, annak innia kell.
K - is the rule, vagyis hozhatsz egy szabályt, amit az egész játék folyamán be kell tartani. pl. nem lehet mutogatni, ha mutogatsz, akkor iszol. vagy minden ivás előtt tapsolnod kell, ha nem tapsolsz, duplán iszol.

jó kis játék, remélem otthon is tetszeni fog a barátoknak.

Carolina

best buddy ever :)

first weekend in Peniche

szóval péntek este Carolinához mentünk vacsizni.
az egyik ismerőse vett fel minket, aztán mentünk még el vásárolni. kicsit meglepődtünk, de csak kicsit.
amúgy nagyon jó lett a vacsi, kagylós rizs, saláta, és besameles csirke-kolbász-sajt kombó kaliforniai paprikába töltve, és abban megsütve. nem volt panasz a szakácsra, az biztos. emellé tetemes mennyiségű házi kotyvasztású sangriát fogyasztottunk, kb. 10 litert.
természetesen itt is előkerült a kártya, már vacsora előtt, vacsora után pedig még jobb lett a hangulat tőle.
hajnalban nekiindultunk a városnak, először egy W nevű helyre mentünk. nem ragoznám, kb. mint egy kiskocsma, karaoke-val. de a rendőrség hamar felfüggesztette a mókát. úgyhogy továbbálltunk, de a következő helyen is kb. 10 percet maradtunk, mert a zene elég rettenetes volt. de eléggé befogadottnak érezhettem magam, mert valaki megböködte a vállam, hogy készítsek már róluk fényképet. kedves.
mivel a sofőrünk még nem érezte eléggé jól magát, azért megálltunk egy benzinkútnál még sört venni. utána vissza Carolinához, mert a sangriának ugye el kell fogynia, nekünk meg már a fejünk az ölünkben volt, de legalább megtanultam egy hasznos kifejezést, mégpedig azt, hogy aludni szeretnék: Eu querer dormir. talán nem pontos, de majd az lesz :)
végül hajnal 6 körül értünk csak haza.

a szombatot láblógatással töltöttük, ki kellett pihenni az előző nap történteket.

carnival

first week in Peniche

nos mivel nekem saját szállásom még nem volt, jobb híján a kanapén aludtam. kicsit volt csak kényelmetlen, egészen magaménak éreztem a harmadik nap után. (joking time)
szóval hétfőn felkerekedtünk először a tourinform iroda irányába, hogy szerezzünk egy térképet. a néni nagyon aranyos volt, különböző színű szövegkiemelőkkel jelölgette nekünk, hogy mi hol van, beleértve azt is, hogy ő hol lakik. bejelölte a szupermarketeket, az iskolát, hogy mi hol lakunk, a buszpályaudvart, a strandokat, és elég magas,zt, hogy hol van minden hónap utolsó csütörtökén piac.
ezt elintézvén belekeveredtünk Peniche központjának kis utcácskáiba, megtaláltuk a kínai üzleteket, és a Java House-t, ahol jó nagy kávét lehet inni.
ezután kimentünk az iskolába, hogy bejelentsük, megérkeztünk. az iskola kb. 10-15 perc séta a lakástól, a járda mennyisége elég csekély, az arra közlekedő autóké viszont elég magas, úgyhogy az út jobb oldaláról a bal oldalára kacskaringóznak az emberek, mikor hol van járda, vagy járdaszerűség.
az iskolában szerencsére rögtön egy Erasmusos koordinátor-félébe akadtunk, aki elvezetett minket a fő-koordinátorhoz. eléggé meglepettnek néztek ki az emberek, hogy mégis mit keresünk már itt egy héttel iskolakezdés előtt, de hát ez Portugália, comeon! végül nem is tudtuk ezen a napon elintézni a dolgainkat, mert az órarendek még nem voltak készen, úgyhogy szerdára áttették a találkozót.

kedden, egy újabb kanapén töltött éjszaka után ismét sétálni indultunk, hogy megkeressük merre is van az óceán. na meg a buszállomás, ha esetleg busszal szeretnénk menni valamerre. a pályaudvarra épp sziesztaidő körül érkezhettünk, mert kedves portugál mondatok után sikerült az ott lévő úrnak kiböknie angolul, hogy mindjárt bezárják a várótermet, úgyhogy a kezünkbe nyomta a menetrendet és adeus-t intett.
úgyhogy lesétáltunk az óceánpartra, gyönyörködtünk és gyönyörködtünk, aztán ittunk egy kávét, hazafelé pedig vettünk egy kiló rákot, hogy az legyen a vacsora.

szerdán visszamentünk az iskolába. sikerült megbeszélni, hogy ki mit fog tanulni. ekkor közölték, hogy hát nem angolul fogunk tanulni, hanem portugálul, mivel nincsenek külön órák az Erasmusos diákoknak. kis megdöbbenés következett, de azért örültünk, hátha könnyebben megy majd a nyelvtanulás (nemigazán, főleg ha egy kukkot sem ért az ember abból, amit a tanár magyaráz).
aznap érkezett meg Carolina, a buddy-m, aki arra hivatott, hogy segítsen nekem lakást találni, és hogy bevezessen az élet dolgaiba Portugáliában. az első benyomás lakás témában nem volt elég kellemes, egy volt Erasmusos diáktól kaptam a telefonszámot, de mikor felhívta Carolina a tulajdonost, az kijelentette, hogy ha Erasmusos, nem beszél portugálul, úgyhogy őt nem érdekli a dolog. igen, kellemetlen volt. végül sikerült egy lakást megnéznünk aznap, nagyon kis aranyos volt, teljesen új, színes, felszerelt, de gondoltam nem bólintok rá az elsőre.

csütörtökön délelőtt kimentünk a piacra. hát nem különb az otthoniaktól. sok kínai dolog, ruhák, táskák, ékszerek, sálak, cipők, lakástextil, lakásfelszerelés. de vettem két sálat, egy táskát és egy papucsot. meg megkóstoltunk egy fánknak kinéző édességet, de olyan édes volt, és olyan fura volt a tésztája, hogy csak pislogtunk utána.
a piacolás után beültünk egy kávéra a Java-ba, elmentünk megnézni az erődöt, ahonnan nagyon szép a kilátás a hosszú homokos strandra.
utána kisétáltunk a suliba, hogy megnézzük a lakáshirdetéseket. voltak szép számmal, össze is írtam jó párat, előnyben részesítve azokat, ahol van internet. aztán elkezdtünk telefonálgatni, aztán megnézni azokat, amiket sikerült leegyeztetni. szegény Carolinát biztos lefárasztottuk estére, kb. 11 órát töltöttünk együtt aznap.

pénteken lakásnézéssel kezdtük a napot, akkor már nagyon gondolkodóban voltam, hogy hova is költözzek. estére meghívást kaptunk Carolinához vacsorára...

2012. március 3., szombat

Edward VII Park

arriving to Peniche

harmadik nap (vasárnap), délig kellett kicsekkolnunk a hostelből.
hajnali 4-5 körül értünk csak haza, úgyhogy kicsit kialvatlanok voltunk, de megoldottuk a problémát.
mivel a portugáloknál 10 perc kb. egy órát jelent, a srácok dél helyett egy körül értek csak oda a hostelhez, de addigra mi már bebarangoltuk egész Lisszabont, hogy találjunk egy pékséget, ami nyitva van. azonban ez a mission impossible-nek tűnt. úgyhogy csak egy kávét ittunk egy kis kocsmaszerűségben, nem is benne, hanem előtte, mert bent elég büdi volt.
aztán csak megtaláltak minket a fiúk, elvittek egy pékségbe (csak a másik irányba kellett volna indulnunk, de a kismillió bőrönddel örültünk, hogy addig is eljutottunk, ahova eljutottunk), ahol nagyon fini, cukormentes szendvicset ettünk, kókuszos sütivel, meg frissen facsart narancslével.
megnéztük még indulás előtt a VII. Edward pakrot, ami meseszép, oda el kell még egyszer menni, meg a börtönt, ami a park mellett van, aztán nekivágtunk az útnak Penichbe.
Lisszabontól kocsival 1 óra az út, busszal másfél.
első látásra feltűnt, hogy nagyobb a város, mint azt a google térkép alapján gondoltuk.
mivel nekem akkor még nem volt hol laknom, Éva és Emese albérletének a tulajdonosa pedig csak 5kor ért rá, kimentünk a suliba, Frederico körbevezetett minket. nagyon szép a suli, kívül belül, bár a környezet kicsit rendezetlen, nincs aszfalt, út se sok. viszont tényleg szép, jól felszerelt, az óceánra lehet látni az ablakokból, minden tekintetben tetszetős.
utána elmentünk a Cabo-hoz, ami Európa legnyugatibb pontja a szárazföldön. nagyon szép, hatalmas sziklák, ahova le lehet mászni, horgászni is lehet, ha akarunk, bár nem akarunk.
utána beültünk egy kávéra egy kis kávézóba, megismerkedtünk még 5 emberrel, aztán végre eljött az 5 óra, megnéztük a lakást, felvittük a holmikat, aztán néztünk nekem egy lakást, ami első látásra jónak tűnt, aztán másodikra már nem annyira, úgyhogy inkább átcuccoltam Vicáékhoz, és a kanapén aludtam.
még aznap elmentünk vásárolni, mert takaró az nem volt a lakásban, viszont annál hidegebb.
amúgy itt szinte minden lakásban nagyon hideg van, de azt mondják, hogy ha megjön a jó idő, akkor meg nem lehet majd megmaradni bent. szó mi szó, alig várom.
a fiúk este 8 körül visszamentek Lisszabonba, mi pedig vacsit csináltunk, és megkezdtük a kis életünket Peniche-ben.

second dinner in Lisbon

már mindenki jól érzi magát.

second night in Lisbon

szóval egy újabb vacsorameghívásnak tettünk eleget szombat este.
a portugál szokások nem maradhattak el, kb. 1-másfél órát megint vártunk az evésre, de közben beszélgettünk, ismerkedtünk.
a vacsi megint nagyon finom volt, és megint rengetegen voltunk, és még az éjszaka folyamán is érkezett 2-3 plusz ember.
evés után jött a kávé, az alkohol az természetesen fogyott közben, rendesen, mint ahogy fiataloknál illik.
utána előkerült a kártya. mindenki el akart kápráztatni minket a jó kis csalós játékával, az egyikre rájöttem, a másikra nem, de majd legközelebb úgyis kiszedem a srácból a titkát.
ezek után jöhettek a különböző ivós kártyajátékok. elég vicces volt, 2 félét játszottunk, az egyiknek nem emlékszem a nevére, a másik a "fuck the diller".
a játék után mindenki kedvére ihatott, beszélgethetett, fetrenghetett ahol akart. nekem pl. az előszobai pad nagyon kényelmesnek tűnt. meg a konyhapult. na mindegy.
valahonnan előmászott egy üveg whisky is, amit a portugálok felesként isznak, de eléggé gyengének tűnt számomra, vagy csak kevés volt, de ők már a mennyekben jártak.
az előző esti finomság most nem került elő, ő a ginje nevet viseli, olyan mint nálunk a cherry, csak finomabb, és általában étcsoki pohárban adják, meg kell inni, aztán meg kell enni a poharat. nyami nyami.
miután mindenki kiütötte magát, és ismét megéheztek, átmentünk a mcdonald's-ba, hajnali 4 körül, és shake-et, fagyit, sajtburgert ettünk.
a bulizás szórakozóhelyen elmaradt aznap éjjel, de ami késik nem múlik, alig várom a következő hétvégét Lisszabonban.

vasco de gama

a Tejo (ejtsd: tezsu) partján a Vasco de Gama emlékműnél.

second day in Lisbon

másnap reggel 11re beszéltünk meg találkozót a srácokkal.
kisebb www.booking.com-os malőr, és pár telefon után kiderült, hogy a számlámról nem emelték le a pénzt, nem értem miért, eddig mindig sikerült beterhelniük a számlámat ezen az oldalon keresztül, na mindegy.
úgyhogy nekilendültünk a második napnak.
elmentünk reggelizni egy kis pékségbe, nagy kávét ittunk, palmias-t ettünk (remélem így kell írni), meg croissant-t sajttal és sonkával. hát ez elég furcsa volt, meg a croissant alja és teteje is hempergett a cukorban, és ehhez jött a sonka meg a sajt, de megettem és egész jó volt.
amúgy a portugálok csak espressot isznak, amiben nemtudom mi a ráció, túl hamar elfogy, mint egy shot, túl hamar elfogy, mi inkább hosszan élvezzük az ízeket.
aztán elindultunk, megnéztük a Torre de Belém-et, egy háborús emlékművet, Jeromos templomát, aztán a Vasco de Gama emlékművet, nekem ez tetszett a legjobban, annyira szép.
ezután beljebb mentünk a városba, megnéztük a városkaput, és a karnevált, ahol a férfiak általában nőnek öltöznek, és mindenkit teledobálnak konfettivel.
a következő a Sé nevű templom volt (nekem csak simán jó Sá-nak is), aztán a vár, ami nyitva már nem volt, de elég szép volt a kilátás.
még egy kis info a portugálokról: a tolerancia itt nem zéró, hanem 0,5, ami nem tudom pontosan mennyi, de simán beülnek illuminált állapotban a volán mögé. különben mindenki jól vezet, ahol nincs a zebránál lámpa, még a villamos is megáll, ha van várakozó gyalogos, amit szinte fel sem bírok fogni, azok után hogy Budapesten engem a villamosok állandóan el akarnak ütni, még akkor is, ha nekem van zöld. a másik a parkolás, ott állanak meg, ahol van hely, ha az a hely nem parkoló, akkor csak simán bekapcsolják az elakadásjelzőt, és mennek a dolgukra. imádom.
a kis városnézés után visszamentünk Belém-be, ahol a pao pao queijo queijo (magyarul: kenyér kenyér sajt sajt) nevű helyen ettünk, hatalmas bagettet teletömve minden jóval, meg sültkrumplit fokhagymás majonézzel. utána megkóstoltuk a pastas nevű sütit, Belém-ben van a legfinomabb, állítólag. fahéjjal és porcukorral eszik, és tényleg marha jó.
az egész délutános nézelődés után kaptunk egy kis pihenőt, este pedig megint vacsorázni mentünk Frederico-hoz.

first dinner in Lisbon

itt éppen illedelmes várom a vacsorát.

first night in Lisbon

szóval megérkeztünk a repülőtérre, és már vár minket 2 portugál ismerős.
első dolguk volt közölni, hogy náluk vacsorázunk, és náluk is alhatunk, de mi akkor már foglaltunk magunknak szállást egy hostelben.
egy kis Honda Jazz-zel jöttek értünk meg a 23 bőröndünkért, de végül sikerült bepakolni a csomagokat a csomagtartóba, a kalaptartót meg az ölünkbe.
első dolog volt megkeresni a szállásunkat, ami kicsi nehézség volt, de végül megtaláltuk a ponyvával lefedett házfal mögött. gyorsan kipakolásztunk, és mentünk is tovább.
Frederico-ék lakásába mentünk, ami hatalmas, de szó szerint. 15-20 kb. rengeteg ember, úgyhogy már első este elkezdődött a harc a nevekkel, de egész jól állunk, csak elég kevés embernek nem emlékszem a nevére.
a portugál mentalitáshoz illően kb. 11 körül ültünk csak asztalhoz, de nagyon jó volt a kaja, nagyon sokan voltunk, keveredett a portugál, a magyar és az angol nyelv mindenfelé.
vacsora után elmentünk a Bairro Alto nevű negyedbe, ami tele van éjszakánként emberekkel, és nem áll másból csak bárokból és kocsmákból. itt még felszedtünk pár embert, mindenki ismer mindenkit érzés kerülgetett minket egész éjszaka.
2 körül kerültünk ágyba, elég fáradtan, de boldogan, hogy végre itt vagyunk.

2012. március 1., csütörtök

safety video

katt

leaving Budapest

február 17én indultunk el 122 napos utunkra Portugáliába.
esett a hó.
reggel még mérleget vettem a Tescoban, hogy meg tudjam mérni a bőröndömet, de egész ügyesen pakoltam, mert "csak" 27 kiló volt, úgyhogy beraktam még plusz 2 könyvet, így lett végül 28 kiló.
a TAP Portugal légitársasággal repültünk, ahol az Erasmuson résztvevő hallgatók kapnak plusz 10 kiló feladható mennyiséget, plusz ugyanúgy felvihetünk 8 kilót a gépre, amit én ki is használtam - biztos ami tuti alapon, ha esetleg elvesztenék a bőröndömet.
16.20kor indult a gépünk, én már kicsivel 14.00 után ott voltam, de így is csak kb. a huszadik voltam a becsekkolásnál.
hát még akik utánunk jöttek. elég lassan ment az egész, mire bementünk a SkyCourt-be, már 16.10 körül járt az idő, úgyhogy nem tudtam bemenni a jó kis magyar boltba, pedig akartam.
beszállás után még jó pár emberre várnunk kellett, így csak 16.40-16.50 körül indultunk el.
a légiutaskísérők itt nem mutogatták a biztonsági előírásokat, hanem kis tévéken játszottak le egy animációs filmet - lásd köv. poszt.
ez volt az első utam hagyományos légitársasággal, úgyhogy vártam h mit adnak enni. de nem volt nagy szám, egy kis szendvics, egy kis bébitáp szerű gyümölcsös vmi, egy kis twix, inni meg lehetett sokmindent, teát, kávét, gyümölcslevet, bort...
az út kissé hosszúnak tűnt, de végül megérkeztünk Lisszabonba. vicces, mert a repülőtér kb. a város közepén van.
mikor megérkeztünk azt hittük eltévedtünk, mert ott kellett kijönni a reptérre, ahol várakoztak ez emberek a beszállásra.
az egész reptéren át kellett sasszézni, hogy felvegyük a bőröndünket.
sajna a kis biléta lejött róla, amire az volt írva h "Put it back, it's mine", de legalább megérkezett, épségben.
aztán már vártak bennünket a portugál ismerősök...

2012. február 20., hétfő

irish bless

Simuljon előzékenyen a lábad alá az út,
és támogassa meg szél a hátadat,
arcodat fürössze fényében s melegében a nap,
és bő eső itassa szomjas földjeid,
amíg újból nem látjuk egymást te meg én,
Isten tartson meg óvó tenyerén!

Peniche

itt vagyunk. ragyogunk.
:)

2012. február 15., szerda

2 days to go

már csak két nap, de tengernyi teendő.
bepakolni el se kezdtem, nincs pizsamám, még a dokihoz szaladgálok gyógyszerért.
persze az utolsó pillanatban majd eszembe jut még ez meg az, de a bőröndöm már annyira tele lesz, hogy egy lehelet sem férne bele.

de az idő baromi gyorsan elrepült, holnap után repülünk.
azt hiszem lassan kezdek izgulni.

2012. február 6., hétfő

happy bday erasmus

For 25 years now, this programme has made it possible for young Europe to grow closer by allowing students to study abroad.

2012. február 5., vasárnap

goodbye

pénteken kaptam egy kis viszlát-partyt.
míg moziban voltunk, a lányok feljöttek, megkapták a szomszéd nénitől a pótkulcsot, szendvicset meg bólét csináltak, és amikor hazaértünk, jött a meglepetés.
piros-fehér-zöld lufik, piros-fehér-zöld viszlát felirat az egyik oldalon, zöld-sárga-piros bem vindo a másik oldalon. ami elvileg az üdvözöllek, portogálul.
elvileg.

2012. január 30., hétfő

18 days to go

18 nap múlva indulunk hárman Budapestről Lisszabonba.
utána tovább Peniche-be, ahol 4 hónapot fogunk eltölteni a Polytechnic Institute of Leiria intézmény turizmus szakirányán.

hamarosan indulhat a móka.