nos mivel nekem saját szállásom még nem volt, jobb híján a kanapén aludtam. kicsit volt csak kényelmetlen, egészen magaménak éreztem a harmadik nap után. (joking time)
szóval hétfőn felkerekedtünk először a tourinform iroda irányába, hogy szerezzünk egy térképet. a néni nagyon aranyos volt, különböző színű szövegkiemelőkkel jelölgette nekünk, hogy mi hol van, beleértve azt is, hogy ő hol lakik. bejelölte a szupermarketeket, az iskolát, hogy mi hol lakunk, a buszpályaudvart, a strandokat, és elég magas,zt, hogy hol van minden hónap utolsó csütörtökén piac.
ezt elintézvén belekeveredtünk Peniche központjának kis utcácskáiba, megtaláltuk a kínai üzleteket, és a Java House-t, ahol jó nagy kávét lehet inni.
ezután kimentünk az iskolába, hogy bejelentsük, megérkeztünk. az iskola kb. 10-15 perc séta a lakástól, a járda mennyisége elég csekély, az arra közlekedő autóké viszont elég magas, úgyhogy az út jobb oldaláról a bal oldalára kacskaringóznak az emberek, mikor hol van járda, vagy járdaszerűség.
az iskolában szerencsére rögtön egy Erasmusos koordinátor-félébe akadtunk, aki elvezetett minket a fő-koordinátorhoz. eléggé meglepettnek néztek ki az emberek, hogy mégis mit keresünk már itt egy héttel iskolakezdés előtt, de hát ez Portugália, comeon! végül nem is tudtuk ezen a napon elintézni a dolgainkat, mert az órarendek még nem voltak készen, úgyhogy szerdára áttették a találkozót.
kedden, egy újabb kanapén töltött éjszaka után ismét sétálni indultunk, hogy megkeressük merre is van az óceán. na meg a buszállomás, ha esetleg busszal szeretnénk menni valamerre. a pályaudvarra épp sziesztaidő körül érkezhettünk, mert kedves portugál mondatok után sikerült az ott lévő úrnak kiböknie angolul, hogy mindjárt bezárják a várótermet, úgyhogy a kezünkbe nyomta a menetrendet és adeus-t intett.
úgyhogy lesétáltunk az óceánpartra, gyönyörködtünk és gyönyörködtünk, aztán ittunk egy kávét, hazafelé pedig vettünk egy kiló rákot, hogy az legyen a vacsora.
szerdán visszamentünk az iskolába. sikerült megbeszélni, hogy ki mit fog tanulni. ekkor közölték, hogy hát nem angolul fogunk tanulni, hanem portugálul, mivel nincsenek külön órák az Erasmusos diákoknak. kis megdöbbenés következett, de azért örültünk, hátha könnyebben megy majd a nyelvtanulás (nemigazán, főleg ha egy kukkot sem ért az ember abból, amit a tanár magyaráz).
aznap érkezett meg Carolina, a buddy-m, aki arra hivatott, hogy segítsen nekem lakást találni, és hogy bevezessen az élet dolgaiba Portugáliában. az első benyomás lakás témában nem volt elég kellemes, egy volt Erasmusos diáktól kaptam a telefonszámot, de mikor felhívta Carolina a tulajdonost, az kijelentette, hogy ha Erasmusos, nem beszél portugálul, úgyhogy őt nem érdekli a dolog. igen, kellemetlen volt. végül sikerült egy lakást megnéznünk aznap, nagyon kis aranyos volt, teljesen új, színes, felszerelt, de gondoltam nem bólintok rá az elsőre.
csütörtökön délelőtt kimentünk a piacra. hát nem különb az otthoniaktól. sok kínai dolog, ruhák, táskák, ékszerek, sálak, cipők, lakástextil, lakásfelszerelés. de vettem két sálat, egy táskát és egy papucsot. meg megkóstoltunk egy fánknak kinéző édességet, de olyan édes volt, és olyan fura volt a tésztája, hogy csak pislogtunk utána.
a piacolás után beültünk egy kávéra a Java-ba, elmentünk megnézni az erődöt, ahonnan nagyon szép a kilátás a hosszú homokos strandra.
utána kisétáltunk a suliba, hogy megnézzük a lakáshirdetéseket. voltak szép számmal, össze is írtam jó párat, előnyben részesítve azokat, ahol van internet. aztán elkezdtünk telefonálgatni, aztán megnézni azokat, amiket sikerült leegyeztetni. szegény Carolinát biztos lefárasztottuk estére, kb. 11 órát töltöttünk együtt aznap.
pénteken lakásnézéssel kezdtük a napot, akkor már nagyon gondolkodóban voltam, hogy hova is költözzek. estére meghívást kaptunk Carolinához vacsorára...
